A budapesti táj és vizek

2017. május 07. 20:13 - Molnár Ani

Mindig hegy- és vízrajzról szoktunk beszélni, sohasem „víz- és hegyrajzról”. De Budapest földrajzi leírásánál elsőként mégis a Dunát kell említenünk, hiszen ez a hatalmas folyam határozza meg elsődlegesen a táj jellegét.

Közép-Európa legnagyobb folyója nagyjából észak-déli irányban szeli át a várost, elválasztva a síkságot a dombvidéktől, Pestet Budától. Átlagosan 400 méter széles (a Gellérthegynél, ahol a legkeskenyebb, csak 285 méter). A nyolc országon keresztül haladó folyam teljes hossza 2850 km; ebből körülbelül 1 százalék, kereken 28 km esik fővárosunk területére.


A Szentendrei-sziget déli vége után a mintegy 75 kat. hold területű Palotai-sziget következik, majd egy mesterséges gáttal félszigetté változtatott Népsziget vagy Szúnyog-sziget. Óbuda magasságában fekszik a 184 kat. hold területű Óbudai- vagy Hajógyári-sziget, majd ennek déli végénél kezdődik fővárosunk legszebb, legismertebb szigete, a 160 kat. hold területű Margitsziget.

Csepel-sziget és Rákos-patak

Budapest déli részén kezdődik a Csepel-sziget, melynek nagy része már fővárosunk határán kívül fekszik. De még Budapesthez tartozik a Csepel-szigetet nyugatról határoló Duna-ág -ban levő Háros sziget, melyet azonban egy mesterséges töltéssel a budai parthoz kapcsoltak.

A Dunán kívül nincs jelentékenyebb folyóvíz Budapest területén. Még egy évszázaddal ezelőtt ugyan a bal parton a Rákos-patak és a jobb parton az Ördög-árok áradásai komoly veszélyt jelentettek, de azóta mindkét patakot szabályozták, zárt mederbe szorították - az Ördög-árok medrét meg éppen be is boltozták -, így ma már létezéséről is alig veszünk tudomást. A Rákos-patak a rák ősi réteken, Zuglón és Újpesten áthaladva a mai Szabadság strandfürdő (közismertebb nevén: Dagály fürdő) közelében ömlik a Dunába.

Az Ördög-ároknak - melynek áradása 1875-ben a fél Tabánt romba döntötte - lassan a neve is feledésbe merül. Talán törzsökös budai lakosok se tudják már, hogy a Hűvösvölgyben még nyílt mederben csordogáló patak a Krisztina körút és Attila út mentén folyik az úttest alatt és az Erzsébet-híd mellett ömlik a Dunába. A budai hegyekben fakadó kisebb patakok száraz időszakban teljesen elapadnak. Az Aranyhegyi-patak vagy a Római fürdőből kiinduló patak se nagyon befolyásolja a táj arculatát.

Tavak és források a fővárosban

Természetes állóvíz csak egy van fővárosunk területén: a Lukács fürdő melletti kis Malom-tó, amelynek érdekessége, hogy vízszintje összefüggésben van a környező melegforrások vízbőségével. Néhány mesterséges tó is akad Budapesten; legismertebb a Városligeti-tó, valamint a margitszigeti sziklakertnél levő. Agyagkitermelés által keletkezett gödör a Kosztolányi Dezső tér melletti, úgynevezett Feneketlen-tó, mely korántsem feneketlen, bár legnagyobb mélysége eléri a 17 métert.
varosligeti-to-kornyeke-1935.jpg
Természetes forrás bőven akad fővárosunk területén. A meleg vizű gyógyforrások is akadnak: a Római fürdő forráscsoportja, a Császár fürdő török forrása, a Gellérthegy lábánál fakadó Mátyás- és Juventus-forrás, a Gellért fürdő forrása stb. Ugyancsak egészségügyi célokat szolgál a Hunyagi János-keserű- vízforrás (a Kamara-erdő felé vezető Kőérbereki útnál).

Az évi középhőmérsékletnek megfelelő közönséges vizet ad a Disznófő forrása, a Béla király kútja, az Ibolya-forrás, Darázs-forrás, Ágnes-kút (valamennyi a XII. kerületben van). A Várhegy oldalában, Hunyadi János szobra mellett fakad a Hunyadi-forrás; de vize bizony alig csörgedezik.

Itt említjük meg, hogy a budapesti vízvezeték nem természetes forrásokból, hanem ásott kutakból kapja vizét. A pesti oldalon Káposztásmegyeren, a budai oldalon a Margitsziget magasságában, de a Margitszigeten, a Szentendrei-szigeten és másutt is vannak a Vízműveknek telepei, ahol lényegében a természetes kavics- és homokrétegen átszűrődött Duna-vizet - további mesterséges tisztítás után - nyomják a csőhálózatba.

Az utóbbi évtizedekben azonban, a lakosság számának növekedése, az ipari létesítmények fokozott szükséglete és egyáltalán, a vízhálózat fejlesztése miatt a kutakból nyerhető víz már kevésnek bizonyult, ezért a Dunából közvetlenül veszik a vizet, úgynevezett felszíni vízkiemelővel. Természetesen ezt a vizet nagyon gondosan szűrik, tisztítják és fertőtlenítik.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://budapestkultura.blog.hu/api/trackback/id/tr7312488333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cs 2017.05.08. 15:56:40

Szia!

Írtál egy záró bekezdést:

"Az utóbbi évtizedekben azonban, a lakosság számának növekedése, az ipari létesítmények fokozott szükséglete és egyáltalán, a vízhálózat fejlesztése miatt a kutakból nyerhető víz már kevésnek bizonyult, ezért a Dunából közvetlenül veszik a vizet, úgynevezett felszíni vízkiemelővel. Természetesen ezt a vizet nagyon gondosan szűrik, tisztítják és fertőtlenítik."

Ennek szerintem néz utána alaposabban, mert nem igaz, csak félretájékoztatja az embereket. Eleve az utóbbi évtizedekben, csökkent lakosság szám és a szocialista ipar leépülésével együtt az ipari vízfogyasztás is. Nincs Dunából közvetlen vízkivétel. A forrásod nagyon-nagyon régi lehet.

Üdv és további sok sikert a bloghoz!

Cs

kilenctizenegy 2017.05.08. 20:37:07

A Rákos-patak Zugló után Angyalföldre folyik, nem Újpestre, összekeverted a Szilas-patakkal. A legnagyobb budapesti vízfolyás a Duna után pedig a Gyáli-patak, nem a Rákos.

A rákospalotai Nevenincs-tó szintén természetes állóvíz. Sokan azt hiszik, hogy a Szilas-patak felduzzadásával jött létre, de ha ez így is volt, akkor ez valamikor a középkorban történt. Mára a patak szintje végig kb. másfél méterrel lejjebb van.

mario27 2017.05.09. 08:15:53

CS megjegyzésével teljesen egyetértek, továbbá felhívnám a figyelmet egy óriási badarságra az írásban, neveztesen: "Itt említjük meg, hogy a budapesti vízvezeték nem természetes forrásokból, hanem ásott kutakból kapja vizét. ..." Ez a weekendtelken és családi háza környezetben kitűnő megoldás sokak számára, de hogy a budapesti vízvezetékek ásott kutakból táplálkoznának...ejnye-ejnye. Az "ásott kutak" alatt nyilván talán a parti szűrésű kutakat értette a cikk írója. Ilyen cikkek írásakor nem ártana szakemberrel konzultálni a cikk megjelenése előtt. A szóhasználatról nem is beszélve, ha lenne is, nem "felszíni vízkiemelő", hanem felszíni vízkivétel stb. stb.
süti beállítások módosítása