A Vidám Park története szorosan összefonódik a Városliget történetével, hiszen a mutatványosok voltak az első telepesek a Liget elődjében, az akkori városerdőben. A letelepedés előtt pedig bármily nehéz éveket is éltek át, tavasszal mindig visszatértek ide, s késő őszig szórakoztatták produkcióikkal a nagyérdemű közönséget.

Mondhatjuk azt is, hogy a Liget volt a csepűrágók, tűzművészek, bábjátékosok, körhintások igazi hazája. Habár a város más pontjain is tanyát vertek, és később - már a XIX. század második felében - kialakult a népligeti mutatványos tábor is, sehol sem találtak olyan hosszú ideig otthonra, mint a Ligetben. Nézzük tehát: hogyan is alakult e vidék sorsa, mielőtt, s amikor megjelentek itt a lármás honfoglalók?

A Városliget a török uralom alatt

Tény, a száz, kétszáz év előtti leírások ugyanis erről tanúskodnak, hogy a mai Liget a török uralom idején még nem tartozott Pest városához. A szomszédságban fekvő Új-Bécshez sorolták, amelynek viszont a Nyulak szigetén (mai Margitsziget) élő apácák voltak a földesurai.

A török hódoltság vége felé ez a vidék már nagyrészt mocsár, másutt rét és lege¬lő. Ennek ellenére is értékes lehetett valószínűleg - mivel közel esett a lassan terjeszkedő Pesthez - mert a város vezetősége e föld miatt sokat veszekedett az apácákkal. A vita végére I. Lipót császár tett pontot, a török kiűzése után az egész Új-Bécset a városnak adományozta.

Az évek során becenevet is kapott e terület, a polgárság Ökördűlőnek kezdte hívni. Még Mária Terézia rendelte itt el 1755-ben a fásítást. Harminc esztendővel később Stolcz János selyemtenyésztési inspektor és Tréfa János erdőcsősz már akáccal és eperfákkal ültette be. Boráros János, Pest főbírája 1794-ben azzal az indítvánnyal állt elő, hogy a legelőt és az erdőt adják a közönségnek, s alakítsák át üdülő- és mulatóhellyé.

A lelkes városatyáknak tetszett a terv, el is fogadták, de pénzt nem tudtak adni a munkákra, mert egy vasuk sem volt. így 1798. júliusában 24 évre bérbe adták az egészet Batthyányi József grófnak és prímásnak. Köteles lett volna tovább fásítani, majorságot, vendéglőket építeni. A város pedig vállalta, hogy Pest szélétől utat épít a polgárság kedvéért, sőt mi több, az utat fasorral szegélyezi.

A prímás azonban meghalt, s Tivadar öccse örökölte a bérleményt. Különösebben nem viselhette szívén a leendő szórakozó park ügyét, a város ugyanis öt éven keresztül felszólítgatta, hogy teljesítse a vállalt kötelezettséget. Miután eredményt nem értek el, 1805-ben vissza perelték a bérletet. A városnak azonban még ekkor sem volt pénze, hogy üdülővé, mulatóvá alakítsa a Városliget ősét.

Az 1800-as években

1808-ban jött a királyi szépítő bizottmány, s József nádor, aki 200 aranyat tűzött ki annak a tervezőnek, aki a "Mulatókért” rendezésére a legjobb pályaművet adja be. A díjnyertes Nebbien Henrik gazdasági tanácsos lett, aki a további fásítás mellett a tó kitisztítását, a régi kocsmaépület berendezését, amphiteátrum építését, valamint egy táncterem építését tervezte.

 Forrás: helyiturista.blogspot.hu 

1818-ban meg is kezdődött a nagy munka, amelynek egyik látványos eredménye az 1826-ban elkészült kis szigetre vezető dróthíd volt. Anton Frigyes bécsi szitásmester műve - 2340 forintért készítette - sokáig nevezetessége volt a Városligetnek. Életveszélyes állapota miatt 1875-ben bontották le.

A fejlesztés meghozta gyümölcsét: a pestiek kedvenc kiránduló helyévé vált a város ligete. Egy 1832-ből származó híradás szerint bizonyos Kratochwill János "egészen új formára készített társasági kocsikat" állított be a "közönség takarékos áru oda- vissza szállítására. Július elsejétől kezdve minden nap és minden órán a Kalmáregyesületi kávéház előtt, mint felülési helyen, pontosan megjelentek...